Csoportunk az ABADÁ-Capoeira évenként megrendezésre kerülő rendezvényénén a Zumbiba-n (szóösszetétel Zumbi és Bimba nevéből), a szervezők és résztvevők elsődleges célja megünnepelni Zumbi dos Palmares halálának (1695 november 20) és Mestre Bimba születésének (1889 november 23) évfordulóját és a megemlékezést az edzések és gyakorlatok középpontjába állítani. Ez a múltidézés nemcsak előadásokon, anekdótákon és dalok megismerésén, hanem mestre Bimba által kifejlesztett speciális edzés és pedagógiai módszerek gyakorlásán keresztül történik. Ennek jegyében az edzések a 8 szekvencia megismerésében és gyakorlásában telnek (melyet mestre Bimba azért alkotott meg, hogy elősegítse tanítványai technikai fejlődését), de a rendezvény tetőpontján szombat este előtérbe kerül két kevésbé ismert módszer Bimba pedagóiai eszközei közül, az esquenta banho és az emboscada.
Az esquenta banho (felmelegíteni a zuhanyt) egy durva játék berimbau, zene és rituálék nélkül, amit azért kezdtek gyakorolni a tanítványok, hogy edzés után a zuhanyra várva melegen tartsák az izmaikat. Ugyanis mestre Bimba akadémiáján csak egy zuhany volt (egy egyszerű cső állt ki a falból, amiből csak hideg víz folyt) így mindig nagy volt a sorban állás.
Ez a módszer ugyanakkor jó eszköz volt arra, hogy a tanítványok legyőzzék a félelmüket a fizikai kontaktustól és a fájdalomtól és egyben remek alkalom volt a "kifizetetlen számlák" rendezésére (pl. ha valaki az edzés alatt a rodában ellenfelétől kapott egy rasteirát, vingativát, vagy martellot). Ilyenkor a haladó tanítványok kipróbálhatták a több ellenfél (2vagy 3) elleni küzdelmet, amit bumba meu-boi-nak vagy arranca-rabo-nak neveztek el.
A Zumbimba rendezvényen ilyenkor letereítik a tatamikat, mindenki kap egy üveg frissitőt, majd elkezdődik a bunyó, ahol először csak a kezeket, majd csak a lábat lehet használni, utána birkózás majd a gyakorlás végén ezek kötetelen kombinációja következik.
A másik gyakorlat az emboscada (elrejtőzés), amivel mestre Bimba a gerilla hadviselés elsajátítását célozta meg, mely képességnek a régmúlt idők legendás capoeiristái bitrokában voltak, kivonulva Salvadort körülvevő erdőségekbe.
Mindkét gyakorlat elősegíti a tanitványok félelmeinek legyőzését és korlátaik ledöntését, miközben tisztelegnek mestre Bimba munkássága és filozófiája előtt. Ugyanakkor ezen gyakorlatok alkalmával előtérbe kerülnek a gyakorlók társadalmi különbségei, éppúgy mint az utcai rodák vagy a jogo duro alkalmával, ahol a magasabb osztályból érkező tanítványok hátrányban érezhetik magukat, de legyőzve félelmeiket a harccal szemben, felülemelkedhetnek ezen, társaiknak és önmaguknak is bizonyítva azt, hogy ilyen a helyzet is megállják a helyüket, nemcsak az edzéseken.
Kivülről szemlélve tehát bármilyen erőszakosnak és durvának tűnhetnek ezek a gyakorlatok, mégis nemes célt szolgálnak, hiszen paradox módon az ember a harci képességek elsajátításával képes megerősödni és ezáltal megőrizni a békességet és csökkenteni az agressziót.
