Musical és megemlékezés Manuel Henrique Pereira (Besouro do Cordao de Ouro, Besouro Manangangá) egy legendás capoeirista éltéről.
A színdarab, modern, kortárs ugyanakkor hagyományörző egyszerre. Igen, pont így kell fessen ma egy előadás a capoeiráról. A minőség persze nem meglepő, ha végig nézzünk a stáblistán. A rendező Joao de Neves a hatvanas évek egy ikonikus alakja, aki a katonai rezsim cenzúráját elutasítva, csoportjával a "Véleménnyel" (Opiniao) vált híressé. Miután Rio de Janeirótól 30 évig élt távol, az előadássorozat jó alkalom volt a riói közösségnek, hogy újra láthassa Őt és munkásságát. A zenei felelős Luciana Rabello a zene és dalszövegíró Paulo César Pinheiro, a capoeira jelenetek megkomponálásért pedig nem más mint mestre Camisa a felelős, akinek több tanítványa is fellép a színpadi műben (zenészek és a capoeiristák is közt természetesen).
Az előadás tehát játékos módon mutatja be mestre Besouro életútját, filozófiáját, praktikáit és zenéjét. De ki is volt Besouro? Szóljon róla pár gondolat, amiért köszönet jár kedves kis feleségemnek (a fordításért és fogalmazásért). (forrás:centroarteluta honlapja)
Mint minden capoeiráról szóló történet, ez legenda is rengeteg ellentmondást és vitát kavar. Valóság vagy mítosz? Nehéz megállapítani. De mint mindig, léteznek olyan verziók, melyek széles körben elfogadottabbak, melyekről halászok vagy más személyek beszámolói tanúskodtak. Ilyen Manoel Henrique Pereira (1987-1924) vagy más néven Besouro de Cordao de Ouro története is, aki Santo Amaro régió legendás capoeiristája volt. Sok grandiózus történet szól személyéről: ilyenek voltak a rendőrséggel történő összetűzései (többször is megpróbálták letartóztatni sikertelenül) vagy az, hogy teste sebezhetetlen volt, (corpo fechado) ököl, vagy gólyó nem tudta megsebezni. Halálának körülményei is ellentmondásosak. Több verzió is kering szájhagyomány útján, a legismertebb közülük az, miszerint Besouro árulás áldozata lett, hátba támadták. Egy ültetvényes gazda, miután fia Memeu felfogadta Besourot, egy csapdát készített neki. Kiadott egy parancsot barátjának Marancangalha fazenda adminisztrátorának hogy ölje meg azt a személyt, akinél olyan cédulát talál, melyen az áll hogy ölje meg a viselőjét. Besouro mivel írástudó nem lévén, kézbesítette azt a cédulát Úra kívánságára, amellyel halálba küldték. Mégis nem Marancalgalha emberei, hanem egy Eusébio de Quibaca néven ismert férfi talált rá és szúrta hátba egy mágikus erejű késsel (facada de tucum).
