Mestre Pastinha
(Mestre Pastinha rajza a Caderno Albo című könyvéből)
Mestre Bimba szerepe a modern capoeirában vitathatatlan. Ő nyitotta meg az első capoeira iskola kapuit (miután Bahia kormányzóját egy sikeres bemutatóval meggyőzte a capoeira értékeiről).
Legfontosabb érdeme mégsem az volt, hogy a capoeirát az utcáról az edzőterembe vitte. Hanem az, hogy a capoeirát (ami addig csak a lecsúszott fekete társadalom szokásainak része volt) felemelte és a középosztály számára is elfogadottá és elismerté tette. Azért hogy ennek a társadalmi rétegnek az elfogadtatását kivívja új sztenderdeket vezetett be, mind a capoeira oktatása (egy új tanítási rendszert kialakítva: szekvenciák és különféle képességfejlesztő gyakorlatok) mind a capoeirások viselkedése és megítélése terén (tanítványainak csak olyan embereket fogadott, akik dolgoztak vagy tanultak, és Bimba által megfogalmazott szabályrendszernek megfelelően viselkedtek nemcsak az edzőtermekben, hanem a hétköznapi életben is). Ennek eredményeként doktorok, ügyvédek, politikusok, felső-közép osztálybeliek és nők is csatlakoztak iskolájához.Az ő munkásága nélkül a capoeira nem terjedhetett volna el szélesebb körökben és nem hódíthatta volna meg a világot, úgy ahogy azt napjainkban teszi.
De volt egy másik fontos alak, akiről hazánkban kevesebb szó esik. Akinek a szerepe legalább olyan fontos, mint mestre Bimbáé. Egy mesteré, aki szintén ugyanabban az időben és városban élt. Ő Mestre Pastinha, a capoeira angola és tradiciók atyja, védelmezője, művész és filozófus.
Nélküle a capoeira ma nem lehetne olyan, amilyen. Ugyanis Bimba iskolájának megnyitása után olyan mértékben kezdett elterjedni az új stílus, tanítási módszer és felfogás, hogy úgy tűnt a capoeira angola néven ismert tradicionális capoeirát végleg elfedi a múlt homálya. Mestre Pastinha az egyik vezéralakja lett annak, a mozgalomnak, ami célul tűzte ki a capoeira angolának a megőrzését és átörökítését a következő generációk számára.
(A képen mestre Pastinha egy esernyővel látható, tanítványai úgy emlékeznek Pastinha akár esett az eső akár verőfényes napsütés volt, mindenhova magával vitte esernyőjét. Arra az esetre, ha a szükség úgy kivánná fegyverként használja támadói ellen)
Mestre Pastinha életéről röviden
(Mestre Pastinha beszél az életéről ezen a videón)
Patinha 1889. április 5.-én született Salvador (Bahia állam) városában. Capoeirát egy afrikai származású férfitől, Beneditotól tanult, aki egyszer szemtanúja volt annak, hogy az akkor 8 éves Pastinhát egy nálánál idősebb és erősebb fiú a szomszédból alaposan helyben hagyta (ez amúgy többször is előfordult korábban). Benedito mutatott Pastinhának egy-két technikát, hogy legközelebb, ha megint ilyen helyzetbe kerül, megtudja védeni magát. Ennek a leckének hála a következő alkalommal mikor a szomszéd fiú ismét bántani akarta Pastinhát, meglepődésére ő maradt alul a verekedésben (Pastinha győzelme után a srác egyenesen a tisztelője lett és soha többet nem zaklatta tovább).Ezután Pastinha még három évig tanult capoeirázni Beneditto irányítása alatt. Napjai boldogan teltek, délelőttönként egy művészeti iskolában tanult festeni, délutánonként sárkányt eregetett és capoeira edzésekre járt.Később apja kívánságára (aki sohasem nézte jó szemmel, hogy fia capoeirázik) beiratkozott a tengerészeti iskolába (ahol néhány barátját tanította capoeirázni), majd az iskola elvégzése után hivatalos művészként próbált munkát és megélhetést találni. Ezekben az időkben nem tanított csak titokban gyakorolta a capoeira művészetét.
A változást egyik korai tanítványa (még a tengerészeti iskolából) Aberré hozta el számára, amikor is meghívta régi barátját, hogy tartson vele egy vasárnap délután Ladeira do Gengibirra-ba, ahol akkoriban a legnevesebb capoeira mesterek mulatták az időt. Aberré ekkor már nagy tiszteletet vívott ki magának azokban a körökben capoeira tudásának köszönhetően. Mikor Pastinha, barátja unszolására elment és egy délutánt töltött liberdade városrészében Mestre Amorzinho (Bahia leghíresebb mestere) felkérte Pastihát, hogy legyen ő a capoeira angola védelmezője.Ennek köszönhetően a következő évben 1942-ben Pastinha megalapította az első angola iskolát Centro Esportivo de Capoeira Angola néven. Tanítványai fekete nadrágot és sárga felsőt viseltek (ugyanazokat a színeket, amit Pastinha kedvenc focicsapatának a Ypiranga Clube” sportólói is hordtak).
Pastinha azt akarta, hogy tanítványai megértsék a capoeira lényegét (mestre Bimba által kidolgozott tanítási módszerrel a tanítványok technikailag gyorsan fejlődtek és látványos eredményeket értek el, de a capoeira lényegének megértéséhez és a capoeira értékeinek megismeréséhez ez a módszer nem nyújtott elegendő időt).Pastinha máshogy tanított, azt akarta, hogy a tanítványai hogy ne csak megtanulják a capoeira mozdulatait hanem szívükkel megértsék és átérezzék a capoeirát, és ismerjék tradícióit.Azt mondta: Én az igazi angolát gyakorolom és tanítom. Az iskolámban tanítványaim megtanulnak őszintének és becsületesnek lenni. Ez ugyanis az angola legfontosabb szabálya. Ezt örököltem nagyapámtól. Ez a megértés örök érvényű törvénye….A tanítványaim nemcsak a capoeiráról, hanem mindenről, az életről tanulnak. Tudják hogy ez harc. Ha bármi éri őket, nyugodtnak kell maradni. A capeira nem offenzív harci forma. A capoeira vár…”Pastinha a régi idők mestereinek módszerével tanított, tanítványaival egyenként foglalkozott (játszott a körben) addig a többi tanítványa figyelték őt. Ennek a személyre szabott tanítási metódusnak köszönhetően, Pastinha akadémiáján nem volt két egyforma mozgású, stílusú ember. Mindenkinek megvolt a maga sajátos és különleges mozgása harc közben.Harc közben. Ugyanis a játékosok harcolni tanultak. Bár sokan azt gondolják hogy a capoeira angola mozdulatai lassúak és jelképesek csupán (aminek harc értéke nincsen szemben a regional játékosokéval) hiszen régen mikor vasárnaponként a játékosok a templom előtt legszebb ruháikban talpig fehérbe öltözve capoeiráztak vigyázni kellett, nehogy összepiszkolják a másikat. Pedig épp ellenkezőleg volt. A cél az volt, hogy a másikat megrúgják és földre vigyék. Csak annak maradt a ruhája tiszta, aki jól tudott védekezni és a rúgások elől úgy kitérni, hogy a ruhája érintetlen maradjon, és ha a helyzet úgy kívánta gyors, pontos és erős támadásokkal tették akár harcképtelenné ellenfelüket.
Később Pastinha akadémiájára nehéz idők jöttek. Az idős beteg mestert a kormány megkérte hogy ürítse ki akadémiáját, hogy az épület renoválását elvégezhessék, de a területet soha nem kapta vissza, helyette egy étterem és szórakozó hely nyitotta meg kapuit. Pastinha megtörten és keserűsséggel halt meg, de sohasem tagadta meg a capoeirát, és mindig igaz capoeirstaként viselkedett, egész életét a capoeira angiolának szentelte. Utolsó játékát 1981 április 12.-én játszotta 92 évesen. Szellemisége tanítványaiban és sok igaz capoeiristában él tovább.
(Mestre Pastinha játéka 1950-ből)
